Mire jó az önismeret?

Ha már körbenéztél az oldalamon, láthattad, hogy igazi fanatikus vagyok, ha az önismeretről van szó.

Őszintén hiszem, hogy ha mindenki a világon csak egy kicsivel jobban ismerné magát, a Föld egy sokkal boldogabb hellyé válna.

Én az önismeretben egy lehetőséget látok arra, hogy megtanuljuk a saját életünket élni. Önazonosan, a saját értékeinket követve, elengedve azt a társadalmilag felállított listát, amit én csak “boldogság-listának” hívok.

Ez a lista az, ami nyomja a vállad a mindennapok során. Ami arra ösztönöz, hogy megfelelj bizonyos képeknek és standardoknak, amik nem is a tieid. Ez a lista az, ami a külsőségekre fókuszál és elvonja a figyelmet a belső világodról. Ami egy olyan versenyre invitál, amiben nincsenek nyertesek.

Ez a lista az, ami - tévesen - azt sugallja, hogy ha kipipálod az egyes elemeit, akkor majd hirtelen “megérkezel”, és nagyon boldog leszel.

Tagadhatatlanul él bennünk az az illúzió, az az élettel szemben támasztott elvárás, hogy ha kipipáljuk ennek a rejtélyes listának az elemeit, akkor egyszer csak megérkezünk egy tökéletes állapotba. A lista pedig ezt az illúziót élteti, ráadásul úgy, hogy azt a hamis képet építi fel bennünk, hogy csak egy módja van ennek az állapotnak.

De ez nem igaz.

A társadalmilag közösen felállított “boldogság-lista” egy illúzió.

Hamis biztonságérzetet ad, elhiteti, hogy tudjuk, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy teljes életet éljünk, de nem ad valós megoldást a kezünkbe. A valós megoldás ránk van szabva. 

A valós megoldás az önismeretből fakad.

Az önismeret arra jó, …

• hogy meg tudd érteni azt, hogy neked mire van szükséged.
  
• hogy elfogadd, hogy ez nem a standard válasz lesz.
  
• és azt is, hogy a választott út nem lesz mindig könnyű, de pont ettől lesz értékes számodra.
  
• hogy értsd, hogy honnan jössz, és hogy hová tartasz.
  
• és hogy tudatosan tudj haladni ezen dolgok felé.
  
• hogy megtapasztald azt, hogy a tökéletesség nem cél, hanem egy ideál.
  
• hogy a valóság sokkal lenyűgözőbb, mint a mű-világ.
  
• hogy az az élet, ami az önazonosságra épül, és az önmegvalósítást tűzi ki célul, sokkal teljesebb, mint bármilyen film-szerű fantáziád.

Ha kicsit mind jobban ismernénk magunkat, szeretetteljesebben, őszintébben kapcsolódnánk egymáshoz. Könnyebben tudnánk kapcsolódni a környezetünkkel, kedvesebben viszonyulnánk másokhoz, a kapcsolatainkban az elfogadás egyre inkább átvenné az ítélkezés helyét.

Ha kicsit mind jobban ismernénk magunkat, kicsit kevésbé lennénk elveszve. Tudnánk, hogy mi felé akarunk haladni, dolgoznánk a céljainkon, és nem ijesztene meg annyira az előttünk lévő út, hogy megálljunk. Magunkban és másokban is látnánk a lehetőséget.

Ha kicsit jobban ismernénk magunkat, megengedőbbek lennénk magunkkal és másokkal szemben. Nem a látszólagos tökéletességet hajkurásznánk, hanem az igazi, valódi, mély élményeket keresnénk.

Ha kicsit jobban ismernénk magunkat, boldogabbak lennénk. Teret hagynánk a fejlődésnek, anélkül, hogy megkérdőjeleznénk, hogy elég jók vagyunk-e. Az erőforrásainkra fókuszálnánk a limitációink helyett, és tudnánk, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból az itt és mostban.